Voldemort gyűlölt ünnepe Eljött az a bizonyos február 14-ei nap. Ezt az ünnepet sokan szerették. Egyvalaki visszont gyűlölte. Nem más volt ez a személy, mint Voldemort. Ezen a napon senki még a közelébe se tartózkodhatott semmi és senki. És hogy mért gyűlölte ezt a napot annyira? Az indok egyszerű mégis fájdalmas volt. A szívnek oly szaggató és oly mély. Ez volt az a szó amit minden kapcsolat végén megtörténik…. Voldemort Nagyúr csak ült a széké és merengve gondolt el a rég múltra arra a pillanatra mi oly közel volt s mégis oly távol. Féregfark kíváncsisággal fürkészte Voldemort arcát, bár tudta ez mégsem arc volt valami rég elfelejtett emlék csupán. Nagyúr? Mit akarsz már megint? Hát megszeretném kérdezni min gondolkodik ily merengve? Ahhoz semmi közöd! Mivel megvetően nézett alantos szolgájára. Jólvan! Mondta. Elmesélem neked fájdalmas emlékem. Hol is kezdjem? Hát Volt egy nő ki elragadta a szívem. Bár én tudtam soha nem lehet az enyém. Figyeltem minden rezdülését minden mozdulatát. Eljött 13ével ezelőtt ugyan ez a nap mi most van. Elhívtam a Roxforti tóhoz és ott vártam rá. De hiába! Én csak vártam és vártam.. becsapott…..másnap a szemembe se mert nézni… Mgvetettem mint egy szemetet…gyűlöltem mint ezt a napot. Szerelem !ÁHH!! elmezavar! Féregfark csak fintorgott….és a történet annyira nem mutatott érte különösebb érdekfeszítést hogy elaludt The end!J