8. rész

Hát együtt van Toru osztálya, a tíz harcos, de ne feledkezzünk el Somurról, Nonkaról és Muraról.

  -Maggie, Ayumu, Pocco, Gen, Yurie, Paru, Meril, Eyes, Elk? Ti itt? – lepődik meg Toru.

  -Azt hittük nem is jössz! – nevet Gen.

  -Vagy meghaltál. – mondja Pocco.

  -Ne mondj ilyet Pocco! Így tényleg meghal! – mérgelődik Ayumu.

  -Harcolni jöttünk, nem dumálni! – szól Maggie.

  -Harcra születtünk, hát harcolni fogunk! Ne álld utunk, harcolni fogunk! – kiált fel a csapat.

Mindenki az égbe szökken, fel Somur varázssárkányára. Egy óriási sárkány, farka végén láng, lábai is tűzzel égnek, gyönyörű, de mégis félelmetes. Eyes máris előhívja a négy elemet: tűz, víz, föld, levegő.

  -Minek ide a négy elem? – kérdezi Elk.

  -Azt én tudom, neked nem kell. – nevet Eyes.  

  -Jól van. Nekem mindegy. Én úgyis a harcban remekelek.

  -Elk! Te harci ésszel gondolkodsz, én meg a négy elem irányításával. Ok?

  -Jól van! Értem!

  -Hagyjátok már abba! Most harc, vagy duma? – kiabál Paru.

  -Jól van csajszi! – nevet Elk.

  -Még egy jól van, és ledoblak a sárkányról! – ordítja Paru.

  -Elég! – szól közbe Toru.

És el is hallgat mindenki, csak Paru mormol valamit, na meg Elk ből is mindjárt kitör a nevetés. Somu már velük utazik, és épp most jön Nonka is. Elérték a banyát. Felette köröznek, kerülgetve a fák hadonászó ágait. Egyszer csak Paru leugrik a sárkányról és elordítja magát:

  -Pokol tüzes sárkánya! Gyere hozzám!

Mindenki csak nézi a felhők közül előtörő sárkányt. Tízszer nagyobb, mint amin most utaznak. Lábán és farka végén fekete láng, szemében a reménység feketéll. A sárkány sebesen repül Paru felé, és felveszi a hátára. Mindenki észreveszi, hogy a banya felé repülnek, így hát elindulnak. Eyes a szél hátán repül, Pocco szellemgriffet hív, Yurie egy sassal száguld, Toru főnixmadárral hasítja az eget, Nonka és Somur együtt szállnak, Mura pedig egy boszorkány seprűjére pattan. A többiek, Maggie, Ayumu, Elk, Meril és Gen a sárkányon maradnak, ők a föld felé veszik az irányt.

  -Paru! Várj! Várj meg minket! – kiáltja Toru.

  -Akkor siessetek! Látom Kortat! És széthulló papírfarkasokat és lovagokat!

  -Paru!

  -Mond csak Toru!

  -Korta gonosz lett, már Isoni a neve.

  -Értem.

Mindenki a talajon áll, harcra készen, csak Nonka van a levegőben egy madáron. Nekiindulnak a többiek, mindenki rohan a banya felé rohan, mire az tapsol egyet, és óriási tűz árad feléjük. Toru, Maggie, Gen, Ayumu, Elk és Paru megsérült, de harcolni akarnak, tovább futnak. A banya többször is tapsol, egyre jobban megsérülnek, Nonka szavára sem hallgatnak, futnak, csak futnak. Meril pedig visszafelé fut, de Toru elkapja a kezét, és viszi magával.

  -Toru! Én félek! Nem merek harcolni!

  -De mersz! Ne félj!

A banya ismét tapsol, de ebből Toru nem tud felállni, csak fekszik a földön, közben még fogja Meril kezét. Nonka már elől van a többiekkel, nem látja Torut.

  -Én szólok Nonkanak! – mondja Meril, de nincs rá válasz – Toru! Ébredj Toru! – és sírni kezd.

Meril ott sír Toru mellett, aki nem szól, nem látni rajta semmit. Nonka is keresi, hol lehet. Egyszer csak meglátja a földön és Merilt mellette. Hamar leereszkedik, siet Toruhoz.

  -Mi van Toruval? – kérdezi Nonka.

Meril nem felel, csak nézi Nonkat.

  -Meril! Mondd, hogy jól van!

Ismét semmi válasz.

  -Toru! Ébredj! Mi van veled?

Nonka sírni kezd, hangosan. Meril és Nonka ott sír Toru fölött, nem tudnak mit tenni.

A többiek is meghallják a sírást, rohannak Toru felé. Látják, ott van Meril és Nonka, de nem tesznek semmit, csak sírnak.

  -Szörnyű érzés! – mondja Paru.

  -Az. Ha Toru meghalt, Nonka addig sír, amíg bele nem pusztul. – suttogja Elk.

A banya nevet rajtuk, milyen szánalmasak, hogy segíteni akarnak egy megszakadt szíven, tapsol egyet, de most eltünteti őket.

Így Nonka,Meril és Toru egy új világba kerültek. A két lány énekelni kezd egy dalt az életről, mindenki hallja, a banya is. Ettől a daltól Korta felébred, újra jó. A banya ordít, nem bírja a dalt, majd belepusztul. Nonka és Meril egyre hangosabban énekelnek, ezt a banya végleg nem bírja, összeesik, és eltűnik. A dalnak vége. A banya meghalt, Toruval nem történt semmi, de újra egy világban voltak a többiekkel.

  -Nonka! Éleszd fel, mielőtt távozik a lelke! – kiáltja Gen.

  -De hogyan? – kérdezi Nonka.

  -Életre keltő vagy! Hát éleszd fel! – mondja Meril.

És Nonka Torura teszi a lelkét, és így szól:

  -Toru! Térj vissza közénk! Én… Én nagyon szeretlek!

De semmi nem történ. Mindenki körbüli Torut, lehajtják a fejük és imádkoznak érte.

Maggie mozgást érez, felemeli a fejét, és látja, hogy Toru oda ment Nonkahoz. Nézi, mit tesz, de csk azt látja, hogy Toru sírni kezd, és megcsókolja Nonkat, mire a lány kinyitja a szemét, és az örömtől és a meglepődöttségtől hátradől, magával rántva Torut. Mindenki feléjük néz, hát látják, hogy Toru él, és Nonkaval csókolózik. Mindenki hátat fordít nekik, nem néznek oda.  Nonka kiabálni kezd:

  -Te drága! Hát élsz! Merillel majd meghaltunk!

  -Bocsánat.

  -Semmi gond. Az a fontos hogy élsz.

  -Nekik meg mi bajuk? Mindenki háttal ül!

  -Legalább nem látnak!

  -Miért? Mit… Mit akarsz?

  -Hülye!

És Nonka ellöki magától Torut, aztán ő is hátat fordít.