3. rész

Mosima körülnéz, nem lát senkit:

  -Látom, beszél a macskád.

  -Hát… Igen.

  -Akkor megmutathatom neked!

  -Mit?

  -Gyere Korta!

És előbújik Mosima lába mögül egy apró kis kutya, aki nagyot néz, majd visszabújik.

  -Ő lenne Korta? – kérdi a lány.

  -Igen, én vagyok Korta. Kicsit félénk, de azért bátor vagyok! – mondja a kiskutya.

  -El se hiszem!

  -Én se hittem el, amikor magamhoz vettem ezt a kis árvát!

  -De most már elhiszi! – mondja Korta.

  -Na, ahogy hallottam, a te macskád Micó.

  -Hát igen. De többen is vannak!

  -Elkanyarodtatok a témától! – szól közbe Micó.

  -Igaz is! Mosima! Akkor mire véljük ezt a levelet?

  -Mire?

  -Ezt ő nem tudja! Az a boszorkány olyan buta! Nem öt heted van! – magyaráz Korta – Hanem hat! Szóval egy héttel kevesebbet írt! 

  -Nem azon az egy héten múlik! – kiabál rá Micó.

  -Dehogy nem! – vág vissza Korta.

  -Össze ne vesszetek, mert nagy baj lesz ám! – veszekszik velük a fiú.

  -Na! Mi inkább a saját gondunkkal foglalkozzunk! – szól közbe a lány.

S mindenki elhallgat. Mindenki Musaravinat nézi.

  -Amit órán rajzoltál tegnap… - szól Mosima.

  -Mi van vele?

  -Ott! Ott áll mögötted!

  -Na persze!

  -De tényleg! Itt vagyok! –beszél egy rejtélyes hang.

Musaravina megfordul, és tényleg ott áll mögötte a rajza élőben. Dörzsöli a szemét, nem tudja elhinni, hogy a lovagja életre kelt. Meg is érinti, igazi!

  -Ezt nem hiszem el, itt… - és a lány a mondat közepén elájul.

  -Ennyire ijesztő lennék? – kérdezi a lovag.

A hátára veszi a lányt, és elindulnak mindannyian a lány házához. Mire odaérnek a csaj fölébred, és megkérdi a srácot:

  -Én tényleg egy Életre Keltő vagyok?

  -Igen.

  -És te? Te mi vagy?

  -Én egy Papírmester vagyok.

  -Nem lehet, hogy te keltetted életre a lovagom?

  -Nem. Én nem tudok életre kelteni ilyen jól bármit is.

Musaravina nem hallgatja végig, elalszik.   

  Már reggel van, de a lány még alszik, Mosima kezd aggódni, hiszen a lovag is eltűnt még az este.

Korta, Micó és a kölykei az emeleten játszanak, miközben a fiú olyan ideges, hogy az csak na!

De már Musaravina kezd ébredezni.

  -Jó reggelt! – köszöntötte Mosima.

  -Szia! Neked is jó reggelt! Képzeld! Álmomban mindent megértettem! Azt, hogy én bármilyen tárgyat és bárkit életre tudok kelteni, még azokat is, akik már meghaltak. Te pedig papírból tudsz bármit megformálni, és ráadásul egy másodperc alatt!

  -Hát igen.

  -De tudom, hogy hogyan foglak megmenteni! Mindent tudok!

  -Na? És hogyan?

  -El kell menni a boszorkány barlangjába, és meg kell ölnünk! Így mindenki, akit megátkozott megszabadul majd az átoktól!

  -Milyen jó, hogy itt vagy nekem!

  -Na, nem kell hízelegni! Inkább mutass valamit, mit tudsz, te kis Papírmester!

Már futnak is le Micóék és üdvözlik Musaravinat. E közben Mosima egy oroszlánt mutat meg a lánynak, de mindenki látja, mindenkinek tetszik, mindenki tapsol.