5.rész
ebmancs 2007.02.11. 16:54
5. rész
Nonka is elneveti magát, és a lovag újra megjelenik, de most már egy egész sereg.
-Nonka? Szerinted is kell ennyi lovag? – kérdezi Somur.
-Nem is tudom. Minél több, annál jobb. – válaszol Nonka.
Óriási szélvihar kerekedik, Toru csinálja, hogy megzavarja a boszorkányt. Somur tüzet hány rá, így egy igazi tűzvihar lesz. De boszorkány megint nevet, esőt varázsol.
-Toru! Gyorsan ugorj! – kiabál Toru után könnyes szemmel Nonka.
A fiút elnyelte a vihar. Nonka a fölhöz szorítja a kezét, és így szól:
-Vándorok útját bejárnám, ha égen a felhőt nem várnám. Eleven tűz! Széllel keresd meg párod! Nyugodt víz! Légy most holdon égő tűz! Átkelünk az erdőn és bosszút állunk! Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját! Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját. Táncolj! Táncolj, amíg elszédülsz!
-Ártó tündér varázsol, vérvörös fényt szór magából, tűzszívű szolgát halálból. – folytatja Somur.
Majd rákezdik együtt:
-Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját
Táncolj, amíg elszédülsz!
Táncolj eleven tűz! És akkor egy óriási lángmacska lesz Somurból, Nonka rápattan, és elindulnak a széltölcsér felé, amelyikbe beleesett Toru. Köröznek fölötte, nem látnak semmit, és akkor elordítja magát a lány:
-Lángcsóvák! Segítsetek!
Több ezer lángcsóva emelkedett ki itt-ott a földből. Van, amelyik el is szakad, fölrepül Nonkaékhoz és Somur testébe bújik. A lángcsóvák mind egy pontra mutatnak a széltölcsérben.
-Biztos megérezték Torut! – kiált fel Nonka.
-Szerintem is, csak ő lehet! – mosolyog Somur.
A boszorkány a fejét rázza, a kezét a fához nyomja, és így szól:
-Természet! Pártolj hozzám!
-A boszi is egy Életre Keltő? – kérdi Somur.
-Úgy látszik. – válaszol Nonka
A fák hadonászni kezdenek, elcsapják a lángcsóvákat. Persze Nonka mindig újra idézi őket.
-Te büdös kis szajha! Mit képzelsz magadról? Ilyen haszontalan kis izékkel akarsz ellenem harcolni? Nehogy azt hidd, hogy ezek… - és a boszorkány becsukja a szemét, koncentrál.
-Akkor nézd mire képes egy szikra! – ordítja el magát Nonka.
Újra több ezer lángcsóva kel életre, most mind a fákat perzseli. Egy fa sem marad állva, mindegyikből szén lett.
-Na ehhez mit szólsz banya?
-Ez neked valami? Természet!
-Nem is történt semmi! Bolond banya!
-Csak nézz körül, te buta kis csitri!
-Nem vagyok én csitri!
-Ő tényleg nem az! – kiállt egy mély hang.
-Ez meg ki volt?
-Már nem is emlékszel rám? Nem emlékszel Torura?
-Toru? Hát te még élsz?
-Úgy tűnik! Hála az én Mura cicámnak!
És akkor előugrik egy pajkos cica, egy papírmester műve.
-Üdv nektek! Mura vagyok!
-Ne most mutatkozz be! Segíts nekünk kis Mura! – szól rá Somur.
-Pillangók gyűljenek, madarak keressenek fel! –ismételgeti Mura.
És egyszer csak Mura hátán pillangó szárnyak nőnek, Torunak meg madárszárny.
-Mura és Toru! Mura a pillangó, Toru a sas. Legyetek itt másolatok! – kiabál Nonka.
-Nem tudsz minket lemásolni! Küldöm a papírmásolatokat! – szól Toru
Nonka körül ezer másolat van, mind a parancsát lesi.
-Induljatok harcosok! – adja ki a parancsot Nonka.
Repül a sok másolat, mind a banya felé.
-Teviszámijo! – kiáltja el magát Somur.
Minden sötétségbe borúl.
-Hát itt a vég, a nagy halál sötétsége? – könnyezve kérdezi Nonka.
|