4. rész
ebmancs 2007.02.11. 16:53
4. rész
Már Musaravina és Mosima, na meg Micó és Korta úton vannak a boszorkányhoz, de nem tudják, merre menjenek. Bárkit megkérdeznek, az nem felel, elfut, és segítségért kiabál.
-Szerintem egy madáron kéne utazni, és akkor meglátnánk a boszorkány házát! – javasolja Micó.
-Jó! Máris kész! – kiált föl Mosima.
Kész a madár. Mindenki csak nézi, senki nem mászik rá, de a fiú int nekik, jöjjenek.
-Biztonságos ez a madár? – érdeklődik Korta.
-Hát persze! Miért ne lenne az, hisz én csináltam. – mosolyog rá Mosima.
Sokáig mennek, nem látják a boszorkány házát, de Micó magyarázni kezd:
-Innen soha nem látjuk meg azt a házat, le kell menni, a fák között kell mennünk, csak úgy találunk rá! Ha akarnátok sem látnátok meg innen, mert a háztető tele van növénnyel, és így elrejti a viskót. Szóval jobb lenne leszállni.
Mosima ereszkedni kezd, de már látják a házikót. Olyan furcsa! Mint a mesékben: az öreg boszorkánynak mézeskalács háza van, hogy magához csalja a gyerekeket.
-Én be nem megyek! Olyan ártatlannak néz ki, és közben meg gonosz bent minden! – ijedezik Korta, de aztán felkapja a fejét – De ha jobban meggondolom…
-Bejössz. Mindenki jön, Micó is a kölykeivel együtt. – mondja Musaravina.
-Kopogtassunk? Leskelődjünk, vagy rontsunk be? – kérdezi Mosima.
-Leskelődjünk, aztán majd meglátjuk! – javasolja a lány.
-Szerintem rontsunk be! – szakítja félbe a mondatot Micó.
-Szerintem meg kopogjunk, aztán bújjunk el! – mondja Korta.
-Micó! A tied nem fog szerepelni a tervben, a többi igen! – szól Mosima.
Így hát elindulnak gyalog a házhoz. Belesnek, látják, hogy a boszorkány alszik. Korta odafut az ajtóhoz, kopogtat, majd elbújik a többiekkel. A vén boszorkány ajtót nyit, nem lát senkit.
-Azt a mindenit! Már megint szórakoznak velem. Büdös kölykök!
Megint kopognak, elbújnak. Az öreg boszorkány megint ajtót nyit, mormog valamit, majd becsapja az ajtót. Már Mosima ki is talált egy jó tervet: Kopognak, mindenki elbújik, és amikor a banya ajtót nyit, odafut Korta, elkezd ugatni. Musaravina életre kelti a lovagot, a fiú pajzsot csinál a macskáknak, hogy védjék magukat, aztán mindenki támad.
Addig a részig, hogy Korta ugatni kezd, minden jól megy, de a boszorkány kifog rajtuk. Megsimogatja Kortat, mire a kutya átszegül a vén banyához. Musaravina életre kelti a lovagot.
-Most véged! – kiabál a lovag.
-Dehogy van végem! Neked lesz véged! – nevet a boszorkány, és abban a másodpercben átszúrja a lovag szívét. – Semmi esélyed nincs Nonka!
-Ki az a Nonka? – kérdezi Musaravina.
-Te! Te vagy valójában Nonka! – válaszol Micó.
-Na, de Toru! Rólad se feledkezzünk meg! – kiabál a boszorkány.
-Toru? Te lennél az? A híres Toru, aki most Mosima testében van? – szól a lány.
-Én vagyok Toru. Nem Mosima testében vagyok, én magam vagyok Toru!
-Nem hiszem el. Én Nonka, te meg Toru. Nem álmodom?
-Nem, Nonka, nem álmodsz! Tényleg Nonka vagy, én meg Toru.
-Én sem Micó vagyok! Én Somur vagyok! – és Micó átváltozik egy óriási kardfogú tigrissé.
-Végre teljes a csapat! Nonka, Toru és Somur! – nevet a banya.
|