5. rész

  Nonka is elneveti magát, és a lovag újra megjelenik, de most már egy egész sereg.

  -Nonka? Szerinted is kell ennyi lovag? – kérdezi Somur.

  -Nem is tudom. Minél több, annál jobb. – válaszol Nonka.

Óriási szélvihar kerekedik, Toru csinálja, hogy megzavarja a boszorkányt. Somur tüzet hány rá, így egy igazi tűzvihar lesz. De boszorkány megint nevet, esőt varázsol.

  -Toru! Gyorsan ugorj! – kiabál Toru után könnyes szemmel Nonka.

A fiút elnyelte a vihar. Nonka a fölhöz szorítja a kezét, és így szól:

  -Vándorok útját bejárnám, ha égen a felhőt nem várnám. Eleven tűz! Széllel keresd meg párod! Nyugodt víz! Légy most holdon égő tűz! Átkelünk az erdőn és bosszút állunk! Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját! Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját. Táncolj! Táncolj, amíg elszédülsz!

  -Ártó tündér varázsol, vérvörös fényt szór magából, tűzszívű szolgát halálból. – folytatja Somur.

Majd rákezdik együtt:

  -Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját

   Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját

   Táncolj, amíg elszédülsz!

   Táncolj eleven tűz!
És akkor egy óriási lángmacska lesz Somurból, Nonka rápattan, és elindulnak a széltölcsér felé, amelyikbe beleesett Toru. Köröznek fölötte, nem látnak semmit, és akkor elordítja magát a lány:

  -Lángcsóvák! Segítsetek!

Több ezer lángcsóva emelkedett ki itt-ott a földből. Van, amelyik el is szakad, fölrepül Nonkaékhoz és Somur testébe bújik. A lángcsóvák mind egy pontra mutatnak a széltölcsérben.

  -Biztos megérezték Torut! – kiált fel Nonka.

  -Szerintem is, csak ő lehet! – mosolyog Somur.

A boszorkány a fejét rázza, a kezét a fához nyomja, és így szól:

  -Természet! Pártolj hozzám!

  -A boszi is egy Életre Keltő? – kérdi Somur.

  -Úgy látszik. – válaszol Nonka

A fák hadonászni kezdenek, elcsapják a lángcsóvákat. Persze Nonka mindig újra idézi őket.

  -Te büdös kis szajha! Mit képzelsz magadról? Ilyen haszontalan kis izékkel akarsz ellenem harcolni? Nehogy azt hidd, hogy ezek… - és a boszorkány becsukja a szemét, koncentrál.

  -Akkor nézd mire képes egy szikra! – ordítja el magát Nonka.

Újra több ezer lángcsóva kel életre, most mind a fákat perzseli. Egy fa sem marad állva, mindegyikből szén lett.

  -Na ehhez mit szólsz banya?

  -Ez neked valami? Természet!

  -Nem is történt semmi! Bolond banya!

  -Csak nézz körül, te buta kis csitri!

  -Nem vagyok én csitri!

  -Ő tényleg nem az! – kiállt egy mély hang.

  -Ez meg ki volt?

  -Már nem is emlékszel rám? Nem emlékszel Torura?

  -Toru? Hát te még élsz?

  -Úgy tűnik! Hála az én Mura cicámnak!

  És akkor előugrik egy pajkos cica, egy papírmester műve.

  -Üdv nektek! Mura vagyok!

  -Ne most mutatkozz be! Segíts nekünk kis Mura! – szól rá Somur.

  -Pillangók gyűljenek, madarak keressenek fel! –ismételgeti Mura.

És egyszer csak Mura hátán pillangó szárnyak nőnek, Torunak meg madárszárny.

  -Mura és Toru! Mura a pillangó, Toru a sas. Legyetek itt másolatok! – kiabál Nonka.

  -Nem tudsz minket lemásolni! Küldöm a papírmásolatokat! – szól Toru

Nonka körül ezer másolat van, mind a parancsát lesi.

  -Induljatok harcosok! – adja ki a parancsot Nonka.

Repül a sok másolat, mind a banya felé.

  -Teviszámijo! – kiáltja el magát Somur.

Minden sötétségbe borúl.

  -Hát itt a vég, a nagy halál sötétsége? – könnyezve kérdezi Nonka.